Sigma 16mm, a mesebeli

Mindig is szerettem volna egy nagy fényerejű nagylót videózáshoz. 2017 év vége felé kezdtek el szállni a hírek az én vázamhoz készült Sigma 16mm-es F1.4 legtágabb rekeszértékű objektívről és ha még ez nem lenne elég, érkeztek az első tesztek, hogy az autófókusz rendszere videózásnál is használható.

Mondanom sem kell, igencsak lázba hozott. Pár éve csodálva néztem azokat a portréfotókat egy újságírónál, amelyeknél nagy látószög mellett a háttér szinte szürreálisan volt elmosva. Mindez utómunka nélkül. Olyan mesebeli világba volt képes ültetni a portréalanyt ezáltal a fotós, amelytől tényleg tátva marad a szája az embernek. Ez volt a Canon EF 24mm f/1.4L II USM obija, persze full frame vázon. És évekkel később videózáshoz Crop sensor-hoz íme, már nálam, ami képes valóra váltani azokat az álmaimat, ami akkor elérhetetlennek tűnt. Bár az optikai stabilizátor nem jár hozzá, de mégis egy Gimbal-on az autofocus aranyat ér és ott már annyira nem is fontos az optika stabilizálása, hiszen erre való a gimbal, főként, hogy nagylátóban annyira nem is zavaró a kis kézremegés. Ha pedig még lassított felvételekkel is szeretnénk operálni, ott pedig megkockáztatom, hogy akár kézből is lehet használható felvételt csinálni.

Adott volt tehát a 16mm, egy családi hétvége, amikor alkalmam volt kipróbálni kevés fénynél, mozgások közben, autóban, éjszaka, hogy mit produkál. A rekesz teljesen nyitva (vagy ahogy az angol mondja, wide open) volt egész idő alatt, kivétel nélkül minden felvétel F1.4-en készült. Szürkület, lámpafény, majd éjszakai utcai fények, autóból menet közben, lassítva. Nem könnyű feladat, de lássuk mit hozott ki belőle ez a nagyszerű lencse!

Sigma 16mm Sony E-mount from Labi Film on Vimeo.